Gondolom sok ember örül a hirtelen jött hónap, legfőképp a gyerekek, hiszen ilyenkor mehet a szánkózás, a snowboardozás és a sielés. Van akinek bosszúságot okoz, gondolok itt az autósokra, sofőrökre. Bennem vegyes érzelmek fogalmazódnak meg az elmúlt napok kapcsán. Ennek semmi értelme....
Leesik egy 5-7 cm hó, káosz lesz az országban mindenhol pánik. Jobb esetben mi nem vagyunk Amerika, nekünk elég 1 cm hó is és megjelennek a hótolók akik buzgóan sóznak, tönkretéve ezzel az utak amúgy is ramaty állapotát. Leesik ez a jó minőségű hó, ami végre alkalmas lehet egy jó kis hócsatára, hóember építésre és a téli sportok szerelmesei is hódolhatnának szenvedélyeiknek. Egy bökkenő azért mégis csak van. A hó elolvad. Rá pár napra már csak pocsolyatengerek és sólével keveredett sár jelzi, hogy valamikor itt tél volt. Egy nem túl hosszú tél, ahol váltogatták egymást a kemény mínuszok és a tavaszias pluszok.
Én meg lépkedek a pocsolyák között, hátha talajt fogok és közben átkozom a természet igazságtalanságát. A Karácsony sem volt hófehér, szürke unalmas volt az egész hangulata, szinte a tavaszt idézte az egész légkör, a természet, nyílottak a virágok. Utána jöttek a mínuszok. Az embereknek az is a bajára volt. Az emberek nem szeretik sem a jó időt, sem a rossz időt. Télen hideg van, nyáron meleg, ez színtiszta logika, de én is picsogok a rossz idő, pontosabban a latyakos sz#r idő miatt. Nem az idővel van bajom, ma például kellemes volt, hanem a latyak miatt. Nem szeretem a locspocsos természetet. Kerülgetni a tócsákat és közben azon ügyeskedni, hogy nehogy orra essek a trutyis sóhólébe. Ha már esett hó, maradjon is meg! Legalább pár hétig, hogy ki lehessen élvezni a hangulatát, ha már decemberbe nem adatott meg hogy fehér karácsonyunk legyen.
Jó idő van, lehet sportolni, akár sárban is, próbáltam több kevesebb sikerrel, bár én olyan vagyok hogy még mínuszokban is képes vagyok kimenni egy jót futni vagy tornászni. Ilyen vagyok, engem nem tántoríthat el semmi (nem azért mert én vagyok a menőcsávó), egyszerűen szeretek sportolni, még ha úgy is érek haza hogy a ruhám csupa sáros és a cipőmből önteni a lehet a vizet (mint múltkor). De ez a hó amikor leesett, akkor is mentem, tudván: hóban is lehet futni. Más ember ilyenkor meleg teával a kezében nézi a meleg lakásban a Szulejmán 100. részét (én is szeretem a vén szakállast :D) vagy éppen dolgozik a rabszolgagyárban én viszont futok mivel szabin vagyok. De ez a rohadt hó elolvadt......sebaj, az úton ahol ma futottam nem voltak tócsák, így nem volt mit kerülgetni, igaz az autósok pont az én futásommal párhuzamosan jelentek meg az utakon, ez kissé bosszantott is de túltettem magam ezen a megrázkódtatáson. Az udvar úgy néz ki mint egy uszoda, áll a víz mindenhol, a locspocs kissé pusztítja az összehatást, még a macskák is inkább elkerülik nehogy vizes legyen a kényes kis habtestük. A fahordás ma kötelesség, az sem volt baj hogy beázott a kesztyűm, ez is a hónak a hibája amely leesett, majd elolvadt pillanatok alatt.
Miért nem lehet az, hogy leesik és megmarad pár napig? Csak pár napig, esetleg egy hétig, jobb esetben maradhat hetekig is. Az sem zavarna ha egész hónap a fehér jegyében tellene. De ez a rohadt sár, ennek semmi értelme. Igaz sportolni lehet így is, viszont nem szeretem. Dolgozni is lehet így, viszont nem kényelmes. De nem vagyunk mi macskák, hogy csak a komfortzónánkban tartózkodjunk, néha kell egy kis plusz is. Legalább a nap sütött, így jobb lett a kedvem is...
