Egyik kedvenc játékomról írnék nektek nem szófosással, ez pedig a Call of Duty, ami egy második világháborús FPS játék. Még anno 2005-ben szereztem meg (ekkor jelent meg ugyanis), azóta ha van időm és kedvem hozzá belépek és játszok pár órát.
Sokféle játékot próbáltam kisebb koromban, de ami igazán megfogott volna olyanból nem sok volt. Ezért volt felüdülés amikor megtaláltam a CoD2-t. Persze először még kalózkodás segítségével tudtam kipróbálni (már nem is tudom melyik warez oldalról szedhettem le...), ez persze járt előnyökkel és hátrányokkal is (cd klucs és az originalitás miatt). Nem is ez a lényeg, hanem hogy egy játék mennyire rá tud telepedni az emberre. Olyan, mint a drog hiszen kipróbálod és máris rabjává válsz, de ha sikerrel jársz akkor le is szokhatsz róla.
Internet híján csak single player módba (sima módban) tudtam irtani a botokat és vittem végig a küldetéseket amik teljesen lenyűgöztek, olyan pontossággal adták vissza a II. világháború helyszíneit és eseményeit, amit a legtöbb történelemtudós is megirigyelhetne. Szép grafikai megjelenítés, ami nem csoda hiszen anno már szinte valósághű effektezéssel tudták visszaadni a régmúlt cselekményeinek valósághű másolatát, minden apró részletre és mozzanatra odafigyelve. Engem leginkább a történelmi szál és az elvégzendő küldetések milyensége fogott meg. Nem csoda ha odatapadtam a gép elő röpke 7-8 órákra is, de volt hogy tovább ütöttem a billentyűzetet (24 órából 25-öt). Ezt akkoriban a Fifa Manager széria részeivel párhuzamosan toltam, így mondhatjuk hogy a számítógép rabja voltam. De mondhatjuk azt is hogy elvarázsoltak ezen játékok és amúgy is a gémelés közben csak úgy repült az idő, ez nem is volt baj hiszen suli után bőven volt időnk elszakadni kicsit a valós élettől (nem csak a tanulásra kellett koncentrálni, hanem arra is hogy meg ne öljenek :D).
Visszakanyarodva a történelmem igazi lényegéhez, a küldetések igazán lenyűgöztek, vittem is őket végig annak rendje s módja szerint, a játékot viszont nem akasztottam ki (mai napig sem tudom, hogy miért), ebben viszont szerepet játszhatott hogy később bekötötték nálunk a netet. Ekkor véget ért a single player mód, és befejezetlen maradt a történelem, ez kis hiányérzetet hagy maga után (de ez már történelem).
CoD2 intro
Lett internet és lett lehetőség arra is, hogy mások ellen "ringbe lépjek" és porig zúzzam őket. Persze kezdő kis low-ként (sz&rként) nem sok babér termett nekem, először a DM (Deatmatch) módokkal próbálkoztam, amikor mindenki darál mindenkit, pár másodperc múlva újraéledsz és folytathatod amit elkezdtél. Ez először szórakoztató volt, de a vége felé inkább unalmat éreztem mintsem izgalmat. Ekkor tértem át a SD (Search and Destroy) módra, amikor már csapattal vagy és az ellenségeid ellen harcoltok. Ez már jobban feküdt nekem, hiszen a bajtársiasság és a csoporthoz való tartozás már fiatalabb koromban is fontos része volt a szellemiségemnek. Ahogy haladtam a játékba úgy szereztem sok tapasztalatot és lendültem bele a küzdelmekbe, persze voltak jó napjaim és rossz napjaim, jó óráim és rossz óráim. Ekkor tájt kezdett elterjedni a divat, hogy klánokba, csoportokba, szervezetekbe tömörültek a játékosok és különböző platformokon mérték össze tudásukat és ügyességüket, taktikai tudásukat, természetesen ez egy vagy jól felépített csoport volt, vagy egy rosszul szervezett szedett-vetett csoport. Én is kipróbáltam magamat a klános dologba, de ezek igencsak kezdetleges valamik voltak. Más hogy valaki professzionális játékos és összeszokott csapattal, támogatókkal a háta mögött versenyzik, nekünk megmaradt a CB (ClanBase), a public (publikus szerver) meg a tény hogy nem leszünk profik. Soha nem volt bennem olyan erős vágy, hogy eSport játékos legyek, időm volt hozzá talán tehetségem is (bár vagy low voltam vagy pro a többi játékos szemébe), én megelégedtem azzal ha felmegyek a szerverre és egy jót játszunk. Elpuboltunk vagy elcébéztünk, ahogyan mi mondtuk.
A játék megjelenésével egy időben a csíterek is megjelentek ez várható volt, hiszen amióta léteznek a számítógépes gémek léteznek csalók is. Ez a codban is így volt, a sok hülye gyerek inkább PB álló wh-t meg aimot vett, mintsem költötte volna azt a pénzt mondjuk egy jobb headsettre a recsegős ócska kínai helyett. Ez volt a magyar szerver valóság, az elején még nem is volt annyira mérgesítő a helyzet, voltak vicces pillanatok is, mikor a gyerek sorra adta be a Headshotokat még kacagtunk is, hogy mekkora egy gyökér. Ez a gyökér viselkedés nem változott az idők folyamán és ma már a legtöbb normális játékos inkább gyűlöletet érez eme emberkék iránt. Állítólag azért kellenek a csalások a játékokhoz hogy jobbak legyenek a másiknál, ez pubon meg cb-n el is ment, jobb esetben bannolták a férget szerverről és a rivális csapat kapta meg a győzelmet, rosszabb esetre nem emlékszem, talán LAN-on érdemes ezen filózni, amikor is komolyabb tétre megy a játék és nem TeamSpeaken meg mIRC-en megy az anyázás. A komolyabb szervezetek és csapatok persze próbálnak ügyelni a cheat-mentes játékra, de ez még a profiknál is probléma lehet hiába az anti-cheat programok alkalmazása. Mi semmibe sem vettük ezeket a játékosokat, feljöttek és csaltak, nyomtak egy képernyőmentést a fragwinről és léptek is le, igazi sz?rlowak voltak, de el is cseszték a játékunkat, sok mindent nem tehettünk (ha nem voltunk adminok). De ez mindenkori probléma. Csalni mindig is csaltak és fognak is.
Ott egy Undetected Wallhack!
Térjünk is vissza rövid kitérőnkből a játék lényegi részére!
Jöttünk, játszottunk és győztünk, kivéve ha nem mert akkor kikaptunk. Volt eset, hogy jobban játszott a másik társaság, ilyenkor lose lett az esetből. De ha már nem klánozás, inkább felmentem public szerverre és élveztem a játékot (már amennyit a csíterek hagytak belőle), elmondom őszintén ezt jobban csíptem. A klánozás így low módba olyan szedett-vetett volt, akadt eset hogy más játékos ugrott be mert az egyik csapat tag nem volt, vagy nem volt meg a létszám (5v5 helyett 3v3 stb.) így kevesebben játszottunk. Ezért elmondhatom hogy pub2win. Jó volt persze csapatban/csapatokban játszani, de az embernek azért ideje és kötelességei is vannak (ezt később láttam be), vagy épp más dolgod van amikor war van, vagy elmegy az a fránya net. Pubolni felmész és a magad ura vagy, annyit játszol amennyit akarsz, 10 percet vagy akár 24 órát. Én kiválón szórakoztam egyedül is, volt hogy ismerősökkel, haverokkal mentünk fel és játszottunk pár baráti partit. Rászoktam a magányra és boldogabb is voltam, hogy nem warozni kell menni, hanem egy jót funolhatok, aztán később ezt az irányvonalat vettem fel. Később lett Xfire is, ami jelentősen megkönnyítette a játékosok életét, hiszen szervereket, módokat, pályákat lehetett kerestetni, tudtál dumálni az ismerőseiddel akiket felvettél, a szerverekre pillanatok alatt fel lehetett csatlakozni, nem kellett ip címeket beirkálni. Lett TeamSpeak is, ami a játék közbeni kommunikációt tette lehetővé, szóval volt minden mint búcsúban.
Csak aztán később elfogyott a lelkesedés és a játék helyét átvették a fontosabb dolgot, amiknek hasznuk is van, meg kell csinálni és fel is nőttem. Ki nem nőttem teljesen a játékból, még néha ha olyan kedvem van odateszem, de már az időm nagy részét a munka, a sport és a család teszi ki. Ma már nem töröm össze a billentyűzetet vagy a fülest ha becsalnak (:D), nem ordibálok ha lelőnek és nem káromkodok annyit online.
Azért a szenvedély megmarad, még ha nem a régi vonalban, gyertek TI is játszani, nem bánjátok meg (csak le ne csaljanak, ami nagyon valószínű)!
